A kovaföld geológiája

A kovaföld vagy diatomit egy, a természetben is előforduló, puha, kovás üledékes kőzet, ami könnyen szétbomlik egy finom, fehér vagy a fehérhez hasonló porrá. Részecskéinek mérete kisebb, mint 3 nm, de nagyobb, mint 1 mikrométer.

A por kiváló csiszolóként működik, hasonló a habkő porhoz és könnyű nagy porozitást elérni vele. A kovaföld tipikus kémiai összetétele a következő: 80-90% szilícium-dioxid, 10-20%-a pedig egyéb oxidokból áll, például vas-oxidból.

A kovaföld a kovamoszatok, egyfajta kemény héjú moszatok megkövesedett maradványait tartalmazza. Éppen ezért lehet felhasználni csiszolóanyagként, fogkrémként hatóanyagaként, rovarirtóként, abszorbens folyadékokban, lábtörlőbevonat készítésére, töltőanyagként, műanyag fóliák gyártásakor, a dinamit stabilizálására, sőt, hőálló tulajdonságai miatt kiváló szigetelő is.

A kovaföld az egysejtű kovamoszatok sejtfalát tartalmazza, így könnyen finom porrá lehet zúzni. Tehát a kovaföld nem más, mint fosszilis élőlények maradványai.

Kis történelem

Felfedezése az 1836-os vagy 1837-es évhez kötődik, amikor egy kereskedő, Peter Kasten felfedezte a kovaföldet a Haußelberg hegy északi lejtőjén, Észak-Németországban. Kezdetben úgy gondolták, hogy ez egyfajta mészkő, amivel jól lehet trágyázni. Alfred Nobel azonban rájött, hogy ez az anyag többre is képes: a dinamit stabilizálásához használta fel. A Celle mérnöke, Wilhelm Berkefeld felismerte a kovaföld számtalan felhasználási lehetőségét. Az 1892-es hamburgi kolerajárvány során az általa kovaföldből készült fertőtlenítőt sikeresen alkalmazták.

Az 1900-as évek közepéig kizárólag Németországban termelték ki. Később ezt az anyagot megtalálták Colorado és Nevada államban is. Majd rájöttek, hogy sok sivatagban ott van a kovaföld a felszínen, mivel az erózió hatására a mély rétegek a talaj közelébe kerülnek.

A legjobb minőségű kovaföld a tercier vagy kvaterner korból származik, ugyan vannak a kréta időszakból is ismert minták, de ezek jóval gyengébb minőségűek.